Ma egy hete, hogy megérkeztünk. Többek unszolására ma rászántam magam az írásra. Ez a bejegyzés fogja majd eldönteni, hogy megy ez nekem, vagy sem.

Kezdem az elején! Hétfő este érkeztünk Montrealba. A gyors papírmunka után felvettük a csomagokat és a cicákat. Ellenőrzés, díj fizetés pipa. Irány a taxi! A négy nagy bőrönd, a két kicsi és a két macska miatt szerettünk volna egy minibuszt, de közölték nem kell, befér ide minden. Megérkezett egy arab forma fickó, nem túl barátságos kinézettel és pik-pak bepakolta a kocsiba a cuccokat. Csak lestem! Úticél megadva, kocsi megrakva, indulás! Nagy meglepetésemre a bácsi neki állt társalogni, hogy költözünk?!? Mesélte, hogy nagyon jó hely Montreal, tetszeni fog és mosolygott. A hotel előtt egy idősebb úr sietett, hogy ajtót nyisson, mikor látta, hogy tele van mind a 8 kezem. Itt mindenki kedves és mosolygós. Tetszik! Becsekkolás, hotel szoba elfoglalás, irány kaját keresni!

Első utunk az Adonis nevű szupermarketbe vezetett, ami egy arab fűszeresre emlékeztetett, csak nagyban, nagyon nagyban! Vettünk valami helyit, betoltuk, aztán alvás! Lett volna... Legalábbis részemről. Úgy pattant ki a szemem hajnal fél ötkor, mint ha muszáj lett volna. Éljen az időeltolódás!

Kedden a bőséges reggeli után feltérképeztük a terepet. Megállapítottuk, hogy tetszik itt nekünk. Maradunk!

Szerda! Viktor első munkanapja. Első egyedül töltött nap. Még tetszett! Megnéztem az edzőtermet, meg a többi klassz dolgot a legfelső szinten (szauna, medence). Délután sétáltunk egyet, szép idő volt. Egy dolog van, ami nem olyan szimpi az időjárással kapcsolatban, az pedig a jéghideg szél, ami olyan erővel kapja el az ember fejét, hogy pillanatok alatt kockára fagy.

Csütörtök. Délután összefutottam egy régi ismerőssel és megnéztük a belváros egy kicsiny részét. Délután készültem egy kis meglepivel, 17 hónaposak voltunk.

Péntek. Halálra unom magam. Nézem a buta vetélkedőket és talk show-kat a tévében. Megfogalmazódott a gondolat, eddig bírtam, munkát kell keresnem!

Péntek hatra mentünk a bankba számlát nyitni. (Időpontot előre kellett kérni) Egy kínai hölgy bekísért minket egy kis szobába és baráti stílusban, röpke 3/4 óra alatt, sok nevetés mellett megtörtént a közös bankszámlánk megnyitása. Azonnal kaptunk kártyát, kettőt. Név nincs rajta, csak szám és hátul az aláírásunk. Irány telefont venni! Kinézett Viktor egy plázát, ahol egy nagyobb Rogers (itteni szolgáltató) üzlete található. Első körben egy másik plázába sikerült bemenni, ami nem csoda, hisz itt egymás mellett van akár 2-3 is. Odaérkezésünk után majd két órával (ebből 1 és 3/4 ügyintézés) két okostelefon boldog tulajdonosaként indultunk haza.

Szombaton az óváros kikötőjéhez látogattunk. Útközben láttuk a híres Duracell melegítős buszmegállót. :)  A kikötőnél a víz még fagyott volt, de hétágra sütött a nap. Egy sör mellett ejtőztünk picit, aztán indultunk haza. Gondoltuk levágjuk az utat, hogy ne kelljen átszállni a metrón, úgyhogy sikerült besétáltunk a város alatti városba. Eddig csak hallottunk róla, de ami ott van, az elképesztő! Pláza hegyek a város alatt, szökőkutak, néhol üveg ablak engedi be a természetes fényt, és mindez fűtési rendszerrel egybekötve. Téli, hideg napokon az emberek itt szoktak munkába járni, hogy ne fagyjanak meg.

Vasárnap. A nap fénypontja a mosás volt, számomra! Montrealban nem nagyon van az embereknek mosógépjük, mosodákba járnak. Először kicsit ódzkodtam a dologtól, de a szárítógép mdgpillantása után tudtam, jóban leszünk. A furi az egészben, hogy nincsenek mosógép és öblítő adagoló rekeszek. A mosószert a ruhákra öntik, öblítő helyett pedig ilyen nagyon helyes kis illatpárnák vannak, amit a szárítógépbe kell tenni a ruhák mellé. Hatalmas találmány ez a szárítógép! A ruhaszárítónàl jobban kevés dolgot utálok a lakásban, szóval nálam nyert. Újabb piros pont!

Az első hét eléggé eseménydúsan telt, de a java még hátravan! Elindult a következő hét, nemsokára a következő bejegyzés is érkezik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.