A költözésről szerettem volna nektek írni, de úgy döntöttem, azt kicsit későbbre hagyom, hogy teljes információ áradat zúdulhasson rátok.

A mai blog az eddig megismert kanadai sajátosságokról fog szólni, azon belül is Montrealról.

Közlekedés! Fontos tudni, hogy a magyarok itt fél évig használhatják a jogosítványukat. Ahhoz, hogy érvényes vezetői engedélyed legyen, vizsgázni kell kreszből és vezetésből egyaránt. A legfurcsább - nekünk - , hogy nincs jobbkéz szabály. Ha valaki megérkezik a kereszteződésbe, először is meg kell állnia, amire egy stop tábla figyelmeztet. Ezután az megy először, aki először a kereszteződésbe ért. A gyalogos forgalom is vicces, mert nem piros és zöld lámpák jelzik, hogy át lehet e kelni az utcán vagy sem, hanem egy fehér gyalogló ember jelzi a szabad átkelést, egy piros kéz a tiltást. De nem csak egy sima piros kéz, hanem alatta visszaszámol a lámpa, hogy tudd, mennyi időd van még átérni az út túloldalára. Továbbá vannak ezek a cuki "kis" iskolabuszok, amiket nem szabad megelőzni. Ha mégis így tenne valaki, akkor borsos bírságra számíthat. Ugyanez a következmény, ha elfelejti az ember bekapcsolni a biztonsági övet. (Fontos! Ha valamelyik utas nem kapcsolja be az övet, akkor itt a vezetőt büntetik.)  A felszíni közlekedésről még annyit, hogy rengeteg helyen két sávos bicikli út is van, sőt múltkor láttunk egy egyirányú utcában is egyet. Ilyenkor kell igazán figyelni, hogy a biciklis két oldalról is támad.

A metró! Igen, itt működik a beléptető rendszer. Nem, nincsenek műemlék szerű megállók, és egyáltalán nem dizájnos, de vannak gyors és tiszta metrószerelvények, valamint négy metróvonal, ami a város szinte teljes részét kiszolgálja. A kerekek pedig tömör műanyagból vannak, nem pedig fémből, mint otthon. Az ember vesz 6 dollárért egy chip-es kártyát, majd feltölti azt és használja. Nincs névhez kötve, így bármikor kölcsönadható. Egy hónapra amúgy 80 dollár a bérlet. Buszon még nem utaztam, de kívülről elég jól néztek ki azok is.

Montrealban rengeteg telefonfülke van, főleg a közlekedési csomópontoknál. Múltkor például egy olyat találtunk, amin még SMS-t is lehet írni.

Étkezés! A legfontosabb, hogy nem ettünk még rosszat! Mivel elég multikulti az ország, így szinte minden konyhát megtalál az ember. A város egyik részén van például Little Italy, de a héten mondjuk a China Town bejárata mellett mentünk el. A legfontosabb, amit nem lehet kihagyni, hogy itt vadászni kell a rendes kávét. Igazi presszó kávé nincs szinte, vagy csak alig pár helyen. Helyette mindenhol ezeket az Americano szerű, extra hosszú kávét lehet inni. Bár volt szerencsénk betérni a Starbucksba, nem csalódtunk! A másik, hogy itt nem a Starbucks hódít, hanem a Tim Horton's. Ezt is kipróbálta Viktor, csak annyit mondott: "Na, ez kávé!". Megvilagosodtam! Ezért járkál mindenki Tim Horton's-os pohárral a kezében.

A szupermarketekben hatalmas zöldség és gyümölcs pult van, mérnöki pontossággal felpakolt termékek a polcokon, múltkor pedig egy bácsi épp locsolta a zöldséget... Nem igazán értettük. A húsokról annyit, hogy itt a csirkemell filé drágább, mint otthon, viszont a marha és a hal ugyanannyi, de szebb és a választék is nagyobb. A tejtermék részlegen külön sor van a sajtoknak. Mindenféle színben és formában találhatsz sajtot, csak győzd megfizetni! Kb 10$-tól kezdődnek. A kedvencem pedig a narancslé! Amúgy is imádom a 100%-os gyümölcsleveket, úgyhogy számomra ez maga a mennyország. A műanyag flakonos 2,63l-es narancslé már 2,99$-ért van, és hűtik, ugyanúgy, mint a söröket. A furcsaságokról annyit, hogy reggelire bundás kenyeret esznek, ami cukorral van meghintve. Pffeeejjjj!!!

Az építészetük laikus szememmel: a rengeteg pláza és a jónéhány magas épület mellett, itt a belvárosban simán megtalálhatóak ezek a tipikus angol 1-2 emeletes házikók, cuki lépcsővel és előkerttel. Valamint apró kis templomok szinesítik a várost a hatalmas épületek között megbújva. Megy az ember lánya a baromi forgalmas belvárosi kétszer két sávon, majd a hatalmas egyetemi épület mellett ott egy gyönyörű kis kápolna. Meseszép! Ugyanúgy, mint a rengeteg park, főleg a Mont Royal, ami a város közepén lévő legnagyobb zöldterület. Az utcákon és a parkokban pedig több a sirály, mint a galamb, és még mókusokkal is találkozhatunk. Egyetlen dolog van, amit nem tudok hova tenni, az a sok graffiti. Néhol tényleg feldobja a hatalmas üres falakat, de sajnos elég sok helyen inkább rontja az összképet.

Az ünnepekről röviden: ma van húsvét vasárnap és holnap otthon nem kell dolgozni, itt viszont máshogy van. Nálunk nagypéntek volt szabadnap és holnap már munka. Ezért mi ma fogunk sonkát és tojást enni, sőt még tormát is, ugyanis sikerült találni tegnap a boltban.

Majdnem két hete, hogy ebben a városban élek, és ha valaki megkérdezné, hogy röviden hogy jellemezném ezt a helyet, annak annyit tudnék mondani, hogy ez a sokszínűség városa. Nem csak az épületekben mérve, a konyhákat tekintve, hanem az utcán sétálva is ezt tapasztalja az ember. Mindenféle népcsoport tagjai élnek egymás mellett, mosolyognak, kedvesek és figyelmesek. Itt a többség egy  nagy csoportba sorolható, a bevándorlók közé. Az most lényegtelen is, hogy miért pont ide jöttek. A lényeg az, hogy itt akarnak élni, hajlandóak egyszerre két nyelven beszélni, kedvesek és toleránsak. Mindenki ilyen, így csak annyit veszel észre, hogy kapsz. Kedvességet, mosolyt, ami azt generálja, hogy Te is mosolyogsz, Te is tudsz adni és nem csak tudsz, hanem akarsz, mert része szeretnél lenni egy olyan társadalomnak, ahol boldogok az emberek.

Orövuár!