Jól eltűntem, de kicsit sűrű volt az elmúlt időszak...

A legfontosabb történés mostanság a költözés volt. Ennek szentelném a blog első felét.

Több ismerősöm indult útnak a nagyvilágba, vagy nemsokára útra kel. Törökország, Németország, Anglia... Igen csajok, tudom mit éreztek/éreztetek. Nem egyszerű egy új országba beilleszkedni. Az alkalmazkodás könnyedsége nagyban függ attól, hogy hova mész, kivel, és hogy Te hogyan állsz az új szituációhoz.

A költözésről röviden. Szerdán volt egy hónapja, hogy megérkeztünk. Már a kezdeti készülődés is idegőrlő volt. Bár mi legalább abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy nem két bőrönddel kellett nekiindulnunk a nagyvilágnak. Költöztető cég jött a lakásba, összepakolták a cuccainkat és hajóval ideszállítják. Mi az EuroMove nevű céget választottuk, akikkel eddig nagyon elégedettek voltunk. Ha megjönnek a csomagok, bővebben informálok mindenkit a témáról. A kavarodás már otthon megtörtént, ugyanis véletlenül sikerült elcsomagolnom a bizonyítványokat a dobozokba, úgyhogy indulás előtt még rohantunk a raktárba megkeresni azokat. A tizenegy doboz közül "csak" nyolcat kellett kinyitni, mire minden meglett. Utána az indulás előtti este kaptam kisebb idegsokkot, hogy mennyi cucc maradt itthon, és hogy nem fogom tudni bezárni a bőröndömet... Ezúton szeretnék köszönetet mondani a világ legjobb anyukájának, aki nélkül nem sikerült volna úgy ott hagynom a kecót, ahogy azt illik. Köszi anyu!

Elindultunk a reptérre... További bőröndöt és a cicákat csak helyben tudtunk feladni, ahol persze pont nem működött a POS terminál. Mit ad Isten, a kártyám napi limitje pedig nem engedett eleget felvenni, nálunk alig volt már magyar forint, a néni mondta, hogy az eurót nem ajánlja, mert 247-ért váltja be... Pffff.... Ott álltunk, hogy akkor most mi legyen. Szerencsére van még egy hitelkártyánk, ami szépen kihúzott minket a csávából.

Macskák feladva, bőrönd szintén, irány a terminál. Kisebb szaladgálás után sikerült kideríteni, hogy mennyi hazai italt vihetünk magunkkal a Duty Free-ből, ezután felszállás. Münchenben átszállás, majd laza 8 óra után megérkeztünk.

Az emigrációs pultnál elég gyorsan végeztünk, hála a cég által előre összeállított vízumcsomagnak. Felszedtük a macskákat, majd belépés. Egy kedves fiatal srác fogadott minket, aki kérte a macskák papírjait. (Ha bárki kisállatot szeretne magával vinni, az alaposan járjon utána, hogy az adott országba milyen feltételekkel tudja bevinni a kis kedvencét, illetve érdemes jól áttanulmányozni a repülőgéptársaságok saját szabályzatát is!) Minden rendben volt, csak fizetnünk kellett utánuk is, ugyanúgy, mint a vízumunk után. Kérdezte van-e macska kaja nálunk, mondtam van. Megnézte, és mivel húst tartalmazott, azonnal elvette. A gondosan bepakolt Royal Canin tápoknak búcsút inthettem, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy majd 20 óra éhezés után, mit adok ezeknek a szerencsétleneknek, akik totál sokkos állapotban gubbasztottak a ketrecben. Az arcomra kiült aggodalom és a könnyek után, a srác sűrű elnézést kért és további kérdést föl sem tett, de még a csomagjainkat sem nézte meg, ami tele volt fűszerekkel és ajándékba hozott túró rudival.

Taxi keresés pipa, hotel szoba elfoglalás pipa. Ezt a részt már tudjátok. A második héten egy relocation cég által kiküldött hölgy segítségével sikerült elintézni a Social Insurance Number-ünket, ami olyasmi, mint otthon az adószám, illetve elkezdtünk lakásokat nézni. Meg is találtuk a már hetekkel ezelőtt kinézett lakást, lefoglalóztuk és vártuk, hogy megkapjuk-e. Suzanne, az idős hölgy mondta, hogy vele még nem történt olyan, hogy nem kapták volna meg az ügyfelek a lakást. Hát velünk megtörtént. Az okát mai napig nem tudjuk... Úgy indult a sztori, hogy 875$/hó, mikor elmentünk megnézni mondta a csaj, hogy 975$, mert FULLY RENOVATED! Tényleg az volt, mondtuk, hogy jó, kell! Majd öt nap múlva felhívtak minket, hogy még nincs kész és menjünk majd vissza a 200$ foglalónkért. A sírás kerülgetett, hogy ez most mi?!? Hogy értsétek a probléma lényeget: Itt mindenki július 1-én költözik. Az itt ilyen hivatalos költözési nap. Mindenkinek addig szól a szerződése, szóval amilyen lakások ilyenkor vannak, azok a maradékok, úgyhogy elég nagy hátránnyal indultunk. A lényeg, hogy végül találtunk pecót, kicsit drágábban, mint terveztük, viszont szép, jó környéken van, és a közlekedés is jó. Ha Kanadába jönne bárki, akkor lakás bérlésnél arra kell figyelni, hogy a bérleti díj tartalmazza a meleg vizet és a fűtést. Hideg víz ingyen van, csak gázt és villanyt kell ezenkívül fizetni. Plusz TV és Internet, ami drágább, mint otthon.

Május 2-án be is költöztünk, így 14 hónapos szerződésünk lett. Előtte és utána is megjártuk az IKEA-t, úgyhogy mostmár kezdünk otthonosan kinézni. Már csak a csomagokra várunk, ami még egy hónap körülbelül. Annyit még megjegyeznék, hogy az IKEA-s látogatásunk egyik alkalmával közel egy órát kellett sorban állni a házhozszállításos pultnál. Egy kanadai nénivel szóba elegyedtünk, aki szintén oda várt és 5 perc után már megadta az e-mail címét is, hogy bármikor hívjuk, ha segítségre van szükségünk, nem találunk valamit, vagy ha csak kérdésünk van. Nagyon jó érzés volt. Az ilyen dolgok döbbentenek rá arra, hogy a magyar embereknek (is) van még mit tanulniuk... Remélem ezekkel az infókkal sikerült segítenem azoknak, akik esetleg ide terveznek jönni.

Másról: Sokan kérdeztétek, hogy milyen kint?!? Nagyon klassz! Ami a leginkább tetszik, az a rendszer. Mindennek megvan a helye és az ideje, nincs kivétel, nincs alkudozás. Ide akarsz jönni? Alkalmazkodj! Viszont ha ez sikerül, akkor egy rendezett, jól működő rendszer tagja lehetsz. Példának okáért vegyük a tömegközlekedést.

6$-ért tudsz venni chip-es kártyát. Itt 1-től a hónap utolsó napjáig szól a bérlet. Nincs pecsételgetés, nincs kavarodás. Hónap közepén jöttél? Van heti bérlet, hétvégi, 10, 5 és 2 alkalmas. Mindenhol beléptető kapuk vannak, egy bérlet pénztárral és kamerával. Mindenki csippant egyet és utazhat. Ugyanez a buszon. Első ajtón lehet csak felszállni, a megállóban pedig liba sorban állnak az emberek. Ha nem állsz be a sor végére, akkor rád szólnak. Nincs tolakodás, nincs bliccelés. Ha nincs nálad a kártyád, akkor 3 dollárért vehetsz vonal jegyet. A buszokon és a metrókon nincsenek hajléktalanok, tisztaság van. A cigaretta nincs kipakolva a kassza elé, hanem el kell dugni, nem látható helyen kell tartani. Italboltban tud venni az ember alkoholt, csak sör és nehány fajta bor van a szupermarketekben. Az általános forgalmi adó itt 14,975%, ami úgy tevődik össze, hogy 5% Kanadának megy, 9,975% pedig Québec-nek. Múltkor csak gyümölcsöt vettem, arra semmi adót nem számoltak. Ha jól tudom van egy csomó olyan termék, ami adómentes. A közérdekű közleményekről most ennyit.

A hely ahol lakunk nagyon szuper, imádom. Múltkor egy kis mókussal is összespanoltam, mert idejár az ablak alá kaját keresni.

Egy szem mandula után már a lakásba is bejött volna. Akadnak itt furcsa dolgok is. Tegnap például egy "kisebb" termetű nyulat láttunk kikötve a kertben!

Az IKEA-ból hazajövet pedig egy mormotával találkoztunk.

Egy szó, mint száz, élvezem az ittlétet. Tetszik, hogy mindennek megvan a helye, mindenki betartja a szabályokat, de nincsenek besavanyodva az emberek. Tudnak mosolyogni és mindenki úgy köszön el, hogy "Legyen szép napod!". Ezt a helyet nekem találták ki! Nehány dolgot azért nehéz lesz megszokni, például a franciát és a parketta recsegést, de idővel ezeket is megszokom, azt hiszem élvezni fogom az új életünket!

Búcsúzóul egy kép, az erkélyünkről!

Legyen szép napotok!

Have a nice day!

Bonne Journée!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.