10.23.

Írjam, ne írjam?!? Szokásos dilemma... ahhh, úgysem olvassa senki. Hajrá!

Külföldi zenét hallgatok, miközben magyarul írok. Az 56-os magyar forradalom hatvanadik évfordulója ihletett meg, itt Norvégia déli csücskén. 

Magyar vagyok. Magyarok a szüleim, Magyarországon születtem, magyar az anyanyelvem. 

Tényleg ettől vagyok magyar? Mi határozza meg a nemzetiségem? Az, hogy hol születtem, vagy az, hogy milyen nemzetiségűek a szüleim, hogy milyen történelmet tanultam az iskolában? Hogy melyik országban élek? Megannyi kérdés, és megannyi válasz. Különbözőek. Úgy, mint az emberek, akik ezen a földön élnek. 

Magyarnak vallom magam. Hogy miért? Mert magyarul álmodom. Mert legmélyebbről jön a sírás, ha magyar szövegű zenét hallok, ami megérint. Mert, ha meglátom Magyarország legszebb helyeit - még ha csak képeken is - a szívem sajdul meg. Nem tudom miért, biztos csak érzi: ez a HAZA.

Imádtam, imádom és imádni fogom Magyarországot.

Volt egy döntés. Az, hogy elhagyom szerett hazám, és felfedezem a nagyvilágot. Elmentem. Kiváncsiságból. 

Láttam, tapasztaltam, megismerkedtem sok emberrel, rengeteg emléket gyűjtöttem, sok országban jártam. 

Aztán haza látogattam: Már nem az a Magyarország volt, mint előtte. Vagy csak én változtam...

Elszomorít, amit a hírekben látok vagy csak a Facebookon olvasok. Mert látom, hiába nem keresem, minden az arcomba van tolva. Mi a baj veletek emberek?!?

Ha már nem osztok meg semmit erről-arról, akkor nyilván meg sem emlékezem róla, jön a megállapítás. Tényleg attól leszek igazi magyar, hogy igen-nel szavazok egy olyan népszavazáson, ami nélkül is megvalósítható lett volna a végkifejlett? Ami tökéletes alkalom volt további közpénz ellopására. Engem nem bosszant, most komolyan. Nem az enyémet lopták el... Nyilván olyat is olvastam, hogy szégyelljem magam, mert nem mentem el szavazni. De olyat is hallottam, hogy "Külföldön élő magyarok miért döntenek az otthon élő magyarok sorsáról?" Nyilván fel sem merül az ilyen emberekben, hogy egyszer talán néhányan HAZA szeretnének költözni, abból a néhány százezerből, akik közül sokan a mai napig HAZA viszik elkölteni a pénzüket, vagy rokonokat támogatnak. 

Tudjátok pár hete voltunk Rigában a magyar futballválogatottnak szurkolni, ahol rengeteg magyar fiatallal találkoztunk. Első este egy bárban italoztunk és beszélgettünk. A banda fele külföldön él. Voltak Angliából, Németországból, Ausztriából, Olaszországból és persze mi, Norvégiából. De nem kell Rigáig menni. A Facebook ismerőseim legalább egynegyede külföldön él, és annak max a fele külföldi. 

Hogy miért írom ezt? Mert ezek tények. 

Lenézitek őket. Azt mondjátok, hogy nekik könnyebb és biztosak vagytok abban, hogy mindenki "mosogat".

Na most elárulok egy nagy titkot: Ezek az emberek egytől egyig DOLGOZNAK. Magukért, az álmaikért, a családjukért. Sokan egyedül vágtak neki az új életnek. Van, aki csak skypon és messengeren beszél magyarul. A szerencsésebbek otthon a párjukkal, gyermekeikkel.

A végére tartogattam a kedvencem: A magyarok nem összetartó nép. 

El kell keserítsem azokat, akik ezt mondják. Nyilván az éremnek két oldala van, de ha te is úgy állsz az emberekhez, ahogy magad várnád el, akkor pozitívan fogsz csalódni. Akárhol jártam, mindig találkoztam kedves és segítőkész magyarokkal. Néhányukkal életre szóló élményeket szereztem, amiket sosem fogok elfelejteni. :)

Visszatérve a téma elejére: 56-os forradalom. Amikor az emberek hittek az álmaikban és egymásban. Csak azért sikerült, mert az embereknek egy közös céljuk volt és kart karba öltve kiálltak egymás mellett. 

Amit most látok: 

Mindenki hülye, zsidó, cigány, buzi, náci, nagymagyar, libsi, balos, jobbos... stb

Pedig csak mindannyian Magyarok vagyunk.

Magyarok, mint akik hatvan évvel ezelőtt életüket adták a hazáért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.